Jézus tekintete, Péter könnyei

Jézus az utolsó vacsorán elbúcsúzik tanítványaitól, s megjövendöli, hogy ezen az éjszakán valamennyien megbotránkoznak benne. Az írások tanúsága szerint egyedül Péter tiltakozik, azt állítva, akár életét is adná Krisztusért. Jézus válasza: „Bizony, bizony mondom neked: mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Ezt követően Jézus kiment a tanítványokkal a Getszemáni kertbe.

Elgondolkodtató, hogy Jézus szenvedéstörténetében milyen fontos szerepet kap Péter. A kőszikla, akire egyházát építi Isten Fia.

Az utolsó vacsorán Péter lázadozik az ellen, hogy Jézus megmossa a lábát. Amikor ezt követően Jézus arról beszél, hogy tanítványai megbotránkoznak majd őbenne, Péter azt mondja: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom." Ekkor jövendöli meg Jézus Péter hamarosan bekövetkező „árulását".

Amikor Jézust elfogják, Péter is követi mesterét. Ő is bejut Kaifás főpap házába, s az udvaron várja a fejleményeket. Többen felismerik, s fennhangon megjegyzik: ő is Jézussal volt. Péter pedig háromszor mondja ki: nem ismerem azt az embert. S ekkor megszólal a kakas.

Péter tagadásával kapcsolatban érdemes összevetni a négy evangélium szövegét. Máténál azt olvassuk, hogy miután megszólalt a kakas, Péter „kiment onnan, és keserves sírásra fakadt". Márknál csak ennyi szerepel: „És sírni kezdett." János evangéliumából csupán annyit tudunk meg, hogy megszólalt a kakas, Péter sírása azonban nem említődik. Lukács evangéliumában viszont nagyon beszédes jelenet olvasható arról, mi történt Péter harmadszor elhangzó tagadása után:

„És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: 'Mielőtt még megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.' Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett."

A megtagadott Jézus hátrafordul és Péterre tekint. Egy pillanatra megáll az idő. Ez a tekintet fakasztja sírásra Péter apostolt. Talán azért is zokog Péter, mert - saját bűnén túl - azzal is szembesül, hogy mestere magánya milyen iszonyú.

Emlékezzünk csak: a Getszemáni kertben Péternek és Zebedeus két fiának mondja Jézus: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt és virrasszatok velem." Jézus elmegy imádkozni, s mikor visszatér, látja alvó tanítványait. „Hát nem tudtok egy órát sem virrasztani velem?" - kérdezi.

A lelki zseni Pascal ennek a jelenetnek a súlyát nagyon finoman érzékelte:

„Azt hiszem, Jézus egyetlen alkalmon kívül sohasem panaszkodott; ekkor azonban úgy, mintha már képtelen lett volna magába fojtani elviselhetetlen fájdalmát. /.../
Jézus társaságot és megkönnyebbülést vár az emberektől. Úgy hiszem, egész életében páratlan ez az eset. De még ezt sem kapja meg, mert a tanítványai alszanak."

Ennek a jelenetnek a fényében érdemes értelmezni Péter tagadását. Mert most nem a test, hanem a lélek nem képes virrasztani: Péter tagadása annak a jele, hogy a tanítvány lelke nem éber. Alszik ez a lélek. S Jézus tekintete ébreszti fel ezt a szunnyadó lelket, ott, Kaifás főpap házában. Jézus most nem szólal meg, de tekintete minden szónál beszédesebb. Azt kérdi ez a tekintet: nem tudsz virrasztani velem?

Ha már Pascalt idéztem, nem mellőzhetem a 20. század különös „szentjét", Simone Weilt, aki egy helyütt ezt írja:

„Szent Péter tagadása. Aki azt mondja Krisztusnak: én hűséges maradok hozzád, ezzel már meg is tagadta, mert a hűség forrását magában kereste, nem a kegyelemben. Szerencsére, mivel választott volt, ez a tagadás nyilvánvalóvá lett mindenki előtt, őelőtte is. Hány más ember életében megesnek efféle hencegések - anélkül, hogy valaha is megértenék, mi megy végbe bennük."

Igen, a hűség forrása a kegyelem. Az Istenre való ráhagyatkozás. Ehhez azonban ébernek kell lenni, hiszen ahogy Pascal írja: „Jézus kínszenvedése a világ végezetéig fog tartani: ez idő alatt nem szabad aludnunk."

A mai magyar irodalom egyik rejtekező kiválósága (hiszen róla alig beszélnek, műveit könyvesboltok kirakatában vagy polcain hiába keressük) egyik versében mintha Pascal gondolatát folytatná. Vasadi Péter költő alábbi - a tépettséget és belső zaklatottságot különös tipográfiával érzékeltető - verse is jelen időben beszél Krisztus szenvedéséről:

Magánbeszéd (2)

undorodtak tőled. ez az igazság.
az is, aki sajnált, s az is, aki
elfordult vicsorogva, tépett tes-
tedtől. ínyhez tapadt már az aj
akhús. fogak között a vér szivár
gott. a test elsúlyoso
dott. inaid szakadoztak. már rég
túl a remegésen, pálcává mereved-
tek. valaki hallani vélte, hogy
motyorász a ragacsos száj. azt m
ondta volna, szomjúhozom. furcsa
ez attól, akinek mindjárt vége.
látnivaló, görcsöl a tüdő meg a
gége, a szív veszettül kalapál.
és akkor szomjúhozik. Horpadt vo
ltál, mint egy csikasz. jajongan
od kellett volna. Menekülnöd a h
aláltól. nem éppen innod. hogy m
eghalsz, az volt közelebb. és inn
i se tudtál volna. hogy lehet eg
y roncsot megitatni? s mivel? cs
ak nem ecettel? vagy ha lehet, ak
kor nem itallal. valami mással.
egy biztos: míg te szomjúhozol,
mi kehelyszám iszunk tengereket.

Jézus ma is szomjúhozik, mi pedig kehelyszám iszunk tengereket. Pascal írja-kéri: a jövőben ne ejtsünk más sebeket Jézuson. Ezért van szükség éber, virrasztó lélekre.

Jézus szenvedéstörténetét olvasva engem újra és újra megragad Jézus tekintete és Péter keserves sírása, a bűnbánat könnyzápora. Pétert éppen ez a sírás teszi erőssé: ezután már nem futamodik meg, nem tagadja meg az Urat. Elszárad lelkében a félelem.

Zoszima sztarec mondja Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényében a lába elé leboruló, bűnbánó parasztasszonynak:

„Emberfia nem követhet el olyan bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét. Vagy lehetséges olyan bűn, amely túlhaladná az isteni szeretetet? Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el."

Pascal tudta, leírta, hogy Jézus őrá is gondolt a kereszten, érte is ontotta a vérét. S bizonyára ezt értette meg Péter apostol is még a Golgota előtt, amikor tekintete Jézuséval találkozott. Talán nem véletlen, hogy Bach Máté passiójának legszebb, leghíresebb áriája azt követően csendül fel, hogy az Evangélista elrecitálja Péter háromszori tagadását, a kakas megszólalását, s Péter keserves sírását:

Ebarme dich,
mein Gott, um meiner Zähren willen!
Schaue hier,
Herz und Auge weint vor dir
Bitterlich.

Péter tagadása, keserves sírása után nem sokkal Jézust átadják Pilátusnak. Az Úr megindul a Golgota felé. Mauriac azt írja: Pascal szorosan átölelte a véres keresztfát, s szemét nem emelte feljebb „Megváltójának a szálkás fára szögezett lábainál".

Kövessük ma Pascal példáját, induljunk el a Golgotára, s a kereszt szálkái alatt gondoljunk Jézus tekintetére, Péter sírására is - „Herz und Auge weint vor dir bitterlich".

Forrás: Szalay László

Hunhír.info

Neményi.net

---

 

Oldal: NAGYPÉNTEK- JÉZUS URUNK TEKINTETE
KAPOSVÁRI KÖZÖSSÉGI TÜKÖR - © 2008 - 2024 - kaposvaritukor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat