A MAGYAR "FILOZÓFUSOK"

KÖLTŐK, ÍRÓK, MŰVÉSZEK...

Más népeknek,nemzeteknek filozófusaik vannak, akik megmondják a valót, a jót, megmutatják az utat. Szellemi vezetők.

Nekünk, magyaroknak íróink, lánglelkű költőink, valami különös, isteni érzékenységű- néha táltos-lelkű- művészeink azok, akik a Teremtő és a Gondviselés kegyelméből többet tudnak, éreznek, mint az átlagember. Ők az útmutatók, a felhívók és a visszafogók, mert féltenek bennünket. Ők tudják,amit mi mindig csak utólag.

---

PÓSA LAJOS (1850-1914)

Pósa Lajos: MAGYARORSZÁG

Magyarország legszebb ország.
Gyönyörű szép Tündérország.
Földnek éke koronája,
Árpád tűzte homlokára.

Száll a lelkem örömébe
A Kárpátok tetejére.
Tetejéről messze látok,
Köszöntöm a szabadságot.

Hóborított büszke bércek
Századokkal szembe néznek.
Kékre festi ég azúrja,
Vadas erdő koszorúzza.

Völgynek ölén véges-végig
Halas folyók vize fénylik.
Öntözi a selyem rétet,
Csorda legel, zsong az élet.

Délibábos arany róna,
Mintha hazám tükre vóna!
- Ott lebeg a nemzet lelke,
A magyar nép honszerelme.

Ott lebeg a levegőben
Szelek szárnyán, sík mezőben.
Száll a zúgó vaderdőbe,
Csókot nyom a bérctetőre.

Szép vagy, szép vagy, Magyarország!
Gyönyörű szép Tündérország!
Gyönyörködve el-elnézlek,
Hazám, hogyne szeretnélek!

___________________________________________________________

Pósa Lajos: GONDOLJATOK ŐSEINKRE

Tudjátok-e, mitől terem gazdagon a róna?
Tudjátok-e, mitől piros a fakadó rózsa?
Kardforgató őseinknek hullott itt a vére,
Ezeréves szép hazánknak minden kis rögére.

Gondoljatok őseinkre, mikor rózsát szedtek,
Mondjatok egy imát értük, ha kenyeret szegtek!
Foglaljátok a nevüket koszorúba, dalba...
Gyarapodjék, virágozzék Árpád birodalma!

___________________________________________________________

BODOR ALADÁR (1880-1952)

Bodor Aladár: Magyar Visszhang

Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy és magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte.
Nem kell nekünk idegen égbolt,
Egy porszeme sem a világnak,
Csak az kell, ami a miénk volt...
Igazságot Magyarországnak!

Szép határunk nem is határ volt,
Hanem Isten ölelő karja.
Helyette most egy szörnyű gyászfolt
Sötétlik az árva magyarra.
De ezt a gyászkövet letesszük.
Hallók hallják, lássák, kik látnak,
Vérünkkel a földgömbre festjük:
Igazságot Magyarországnak!

Szavunk, imánk keljen visszhangra,
Mely zúgva, hullámozva árad,
Határ határnak továbbadja,
Nép a népnek, haza hazának.
Csillag olvassza fénysugárba,
Mely zengő világűrbe vágtat,
Egész Mindenség ezt kiáltsa:
IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK!

____________________________________________________________

PAPP-VÁRY ELEMÉRNÉ sz. SZIKLAY SZERÉNA

Papp-Váry Elemérné /Sziklay Szeréna/

HITVALLÁS

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

___________________________________________________________

REMÉNYIK SÁNDOR (1890-1941)

Reményik Sándor: Három szín

A keblünkről letiltották,
Leszagatták a három színt;
Keblünkről beljebb vándorolt:
Befogadták a szíveink.

Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zölddel a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató:

Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk.

Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbemártott kép a táj,
S a testnek e letépett tag
Utána sír, utána fáj.

Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zölddel a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó:

A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogadják szíveink.

E három szín után fog szívünk
Sikoltva égni, vérezni,
Ki mindenünnen leszagatta.
Jöjjön és onnan tépje ki!

___________________________________________________________

Oldal: VERSEK, GONDOLATOK
KAPOSVÁRI KÖZÖSSÉGI TÜKÖR - © 2008 - 2024 - kaposvaritukor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat