SZÉLSŐSÉGES VAGY, a kommentelők is megmondták
Az ember próbálja nyomon követni a napi aktualitásokat. Olvasgatunk, az internet egy egész világot nyitott meg előttünk. Nemcsak olvashatunk, de hozzá is szólhatunk az aktualitásokhoz, sőt, embertársaink véleményét is megtudhatjuk. Vox populi, a vágatlan, csiszolatlan közvélemény.
És itt álljunk meg egy szóra. A baj nagyobb, mint hinnénk. Bárhol megjelenik bármilyen nemzeti hír, azonnal süvít a réteg-vélemény: szélsőséges! Tessék csak megnézni, ott vannak mindenféle portálon, válogatás nélkül. Mindegy, kik állnak a háttérben, néhány bérkommentelő még nem a világ. A többivel van a baj. Szélsőséges. Divatos kifejezés. Néhányan előszeretettel használják, válogatás nélkül. Ha csak egyszer is előfordul egy hírben, hogy Jobbik, már tovább sem olvassák, bélyeg rányomva: szélsőséges. És ki is írják magukból azonnal. De miért is szélsőséges? Ki is a szélsőséges?
Ha valaki ki merészeli tenni a magyar lobogót a háza falára, szélsőséges. Ugyanez a hőn imádott (és majmolt) Nagy Testvér világában teljességgel természetes. Kimegy John reggel kisgatyában és felvonja Amerika zászlaját a kertjében. A szomszéd megáll, könnyes szemmel végignézi és mennek tovább a maguk útján. Szélsőséges? Nem, csak hazafi. Bármelyik hősünkre emlékezünk, akit, teszem azt, kivégzett a legprimitívebb kegyetlenséggel a kommunizmus, azt mondják: szélsőséges. Egyáltalán el merjük ítélni a kommunizmus bűneit, a bélyeg kész: szélsőséges! Ha kimondjuk Horthy nevét: szélsőséges. Ha Amerikában egy háborús veterán mesél a sebeiről, sírva nézik-hallgatják, bármilyen nemzetiségű legyen is az. Nálunk már az sem világos, volt-e olyan megmozdulás a történelmünkben, amelyre szabad egyáltalán anélkül emlékezni, hogy ránk ne sütnék: szélsőséges.
A határon túl bármelyik román büszkén aggatja ki a legöregebb Dacia autójába is a kicsi román zászlót. És senkinek meg sem fordul a fejében, hogy szélsőséges. Még a magyarok is legfeljebb megmosolyogják, hiszen mi tudjuk a magunkét. Csak román. De ettől még nem szélsőséges. Nálunk elég egy aprócska matrica az autó hátsó részén ahhoz, hogy összesúgjanak: szélsőséges.
Akkor hogy is van ez? Ha kimondod, hogy magyar vagy anélkül, hogy lesütnéd a fejed: szélsőséges. Ha megemlékezel a saját történelmedről: szélsőséges. Ha halálbüntetést kérsz a szadista gyilkosokra: szélsőséges. Ha kémiai kasztrációt emlegetsz pedofilokkal egy mondatban: szélsőséges. Ha természetellenesnek tartod az azonos neműek kirakatban élt magánéletét: szélsőséges. Ha saját véleményed van a világról: szélsőséges. De leginkább attól vagy szélsőséges, ha szóvá mered tenni: a te nagyapád is belehalt a kommunizmus terrorjába, ennek ellenére nem kérsz kártérítést és nem aggatod tele a falat az utolsó óráinak a fényképeivel, nem követelsz senkin semmit, inkább magyar ember módjára a lelkeddel gyászolod. Na ez a legszélsőségesebb.
Elfajult ez az egész dolog. Már senki el sem gondolkodik azon, vajon az nem szélsőség-e, hogy emberek maradnak fedél nélkül, hogy újabb és újabb sarkantyúval vágnak az oldalunkba, hogy maholnap kenyérre sem futja, hogy a megkérdezésünk nélkül adósítják el még az unokáinkat is. Magyarul: 2012-ben minden hazafi szélsőséges. A kommentelők is megmondták.
Nagy Kata
Forrás: Barikad
Neményinet,
http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=96262